Látogatás a Genfi CERN-ben egy fellow szemével: Tófalusi Ádám

November 21-én 16:05-kor szállt fel az EasyJet repülőgépünk a Liszt Ferenc repülőtérről, hogy meglátogathassuk a CERN-t (The European Organization for Nuclear Research, de maga a rövidítés a francia kifejezésből származik: Centre Européen pour la Recherche Nucléaire). Az út élvezetes volt, kiemelten számomra, ugyanis most repültem először életemben. Genfbe este 6 óra körül érkeztünk meg, ahol ingyen jegyet kaptunk a helyi közlekedésre mindössze 80 percig. Némi bolyongás után meg is találtuk szálláshelyünket. A kuriózum az volt, hogy az ajtók nem kulccsal, hanem mágneskártyák segítségével működtek, így ha be akartunk jutni egy adott helyre csak az érzékelőhöz kellet érintenünk a kártyát és be is mehettünk. A vacsora nagyon finom volt, bár az árak Svájcban 4-5-szörösek a magyar árakhoz képest, így a vacsora 15 CHF-ba, tehát nagyjából 4500 forintba került. A szállás komfortos volt.

Másnap reggel, miután felkeltünk, egy gyors reggelivel kezdtünk miután meghallgathattunk egy angol nyelvű előadást a CERN-ről, illetve, hogy mivel foglalkoznak pontosan az itt dolgozók. Megtudhattuk, hogy a CERN egyik része Svájcban, a másik pedig Franciaországban van, továbbá itt alapították a World Wide Web-et (www) és több ezer munkatárs dolgozik itt. Egyesek kísérleteket végeznek, illetve értékelnek ki, tehát gyakorlati fizikusként funkcionálnak. Ők teszik ki a legnagyobb részét a CERN-i dolgozóknak. Míg mások az étteremben vagy a recepciókon dolgoznak. Legkevesebb mégis az elméleti fizikusokból van (3 %). Az előadás után nagyjából 85 méterrel mentünk a föld alá (ezt a légnyomáskülönbség miatt a fülünkben igen erősen meg is éreztük). A gyorsítóban ekkor éppen mérés zajlott, melyben (Pb+)-ionokat (p+)-okat ütköztettek, annak reményében, hogy ebből a mérésből levonhatnak olyan következtetéseket mely a sötét anyag elmélettel kapcsolatos. A sötét anyag elmélet szerint a világegyetem hozzávetőlegesen 80%-át sötét anyag, illetve energia alkotja, emiatt ez egy ötödik alapvető kölcsönhatást tenne lehetővé. Így ez nagyban megváltoztathatja a fizikáról eddig tanultakat. Szó esett a korábban használt gyorsítókról is.

Az LHC-nak (“Large Hadron Collider”) van egy ún. előgyorsítója, melyben alapvetően protonokat, antiprotonokat (negatív töltésű proton), és mostanában már nehézionokat is gyorsítanak. Azért fontos ez az előgyorsító, hogy elérjenek egy adott sebességet a részecskenyalábok, és így megvalósulhassanak a megfelelő ütközések. A föld alatt mintegy 100 méterrel alakították ki az LHC-t, illetve a másik 5 gyorsítót. A Nagy Hadron ütköztető 27 km-en keresztül fut a föld alatt. Ezután oda is bemehettünk, ahol a kutatók dolgoznak, azonban a mérések helyszínére nem jutottunk be, ugyanis - mint írtam - éppen ekkor mérték a (Pb+)-ionok és (p+)-ok ütközéseit. Megmutatták azt is, hogy a Föld “He” készletének 1/3-át itt tárolják, mindössze 4 néhány százliteres tartályban. A “He” ugyanis nagyon fontos a CERN-ben. A mágneseket 2K-es hőmérséklet alá kell hűteni, hogy szupravezetőként funkcionáljon a vezető, így védelmet nyújtson a 18kA-es áram ellen, ugyanis a szupravezetők ellenállása ilyen alacsony hőmérsékleten jó közelítéssel 0-vá válik. 2008-ban rosszul lett beállítva a hőmérséklet (4K-re), így a hélium felrobbant, ami hatalmas gázrobbanást jelentett. Több hónapos munka után viszont helyreállították a gyorsítót. Ezeken kívül érdekes volt számomra, hogy vacsora közben természetes volt az, hogy néhány Nobel-díjas mellett ehetsz, vagy éppen egy újabb, lehetséges Nobel-díjas kísérletről hallgathatsz meg egy beszélgetést. A látogatás után megtekintettük a Globe, valamint a Microcosm kiállításokat. Itt is hasonló jellegű dolgokat láthattunk, mint a CERN-ben, remekül kivitelezték az egyes modelleket. Többek közt volt olyan gömb, melybe beülve franciául (Svájc ezen területén francia a hivatalos nyelv) tudhattunk meg többet a részecskegyorsítóról.

Este városnézésre volt lehetőségünk, ahol megtekintettük a genfi tavat és a Rhone folyót is, valamint átmentünk Franciaországba is. Nagyon hangulatosak voltak az esti utcák, és ez szinte kivétel nélkül minden részére elmondható Genfnek. A hegyek pedig egyszerűen gyönyürűek voltak. Másnap 9.45-kor indult a gépünk és másfél óra múlva már Budapesten is voltunk. Összességében elmondhatom, hogy ez az utazás nagyon élvezetes volt számomra, és az érdeklődésemet is felkeltette, hogy esetleg diákként nyári diákprogramban dolgozhatnék-e itt, ugyanis ez is egy lehetőség diákok számára. Még jobban megtetszett a részecskefizika, és betekintést nyerhettem, hogy valójában, hogyan is dolgoznak a világ legnagyobb részecskekutató intézetében.

Beszámoló: Tófalusi Ádám Junior Templeton Fellow

Kapcsolódó Fellow
Kapcsolódó csoportfacilitátor
Ginterné Csorba Zsuzsanna