LÁTOGATÁS A GENFI CERN-BEN EGY FELLOW SZEMÉVEL: Sághy Péter

2016. november 13. és 15. között nagy élményben lehetett részem 22 másik szerencsés Templeton Fellow-val együtt: lehetőségünk nyílt ellátogatni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) genfi székhelyére. A Fellowk többsége Budapestről érkezett a helyszínre, de én, mivel Edinburghban tanulok, Skóciából, Londonon keresztül utaztam. Londonban csatlakozott hozzám még egy külföldön tanuló Fellow is, így együtt utazhattunk tovább Svájcba. 

Mivel mi a többiek előtt pár órával érkeztünk meg Genf-be, volt időnk jobban megismerkedni a környékkel, sétálhattunk a nagy jelentőséggel bíró felfedezések születésének helyein. Miután a többiek is megérkeztek, már magabiztosan és izgatottan meséltünk nekik arról, amit mi már láttunk, és ami rájuk is vár. Vacsorakor visszavonultunk a szobáinkba, melyek a CERN épületegyüttesének közepén, a CERN Hotelben találhatóak.

Bal oldalon: Az odafelé vezető út első érdekes látképe London városa volt: A London Eye, a Parlament, a Big Ben és a Buckingham Palota látható a képen

Jobb oldalon: A hatalmas mágnesek és működésük a téma épp a Cryogenic Test Facilityben – természetesen magyarul

Másnap reggeli után rögtön meg is kezdtük látogatásunkat a létesítményben. Először egy rövid előadást hallgattunk meg a CERN-ről, majd ellátogattunk az ún. Cryogenic Test Facility-be, ahol a Nagy Hadronütköztető szupravezető mágneseit tesztelik és fejlesztik. Itt többet is megtudhattunk arról, hogy hogyan történik a részecskék gyorsítása és körpályán tartása, majd pedig ütközése. Mivel a CERN-ben nagyon sok magyar fizikus is dolgozik, abban a szerencsében volt részünk, hogy egy magyar kutató vezetett minket körbe. Ezen kívül ellátogattunk még az ATLAS detektorhoz is, ez egyike azon helyeknek, ahol a nagyenergiájú részecskék ütközése folyik. Még a vezénylőbe is betekintést nyerhettünk. Itt figyelik a kísérletek menetét, és innen irányítják a detektort, innen látják el a fő feladatokat és itt bizonyosodnak meg róla, hogy minden rendben és biztonságosan történik.

A délután folyamán két program közül lehetett választani. Az egyik egy rövid látogatás volt Genf belvárosába, a másik lehetőség pedig egy részletesebb körút volt a CERN-en belül. Én az utóbbit választottam, és szerintem nagyon jól döntöttem. Az ”idegenvezetőnk” ezúttal Dr. Mick Storr volt, aki már több évtizede a CERN munkatársa. Megmutatta nekünk a CERN első részecskegyorsítóját, ami már nem üzemel, de még mindig látogatható. Ezután afelé a hely felé vettük utunkat, ahol a WEB született.

Ez egy iroda, ahol először merült fel a WEB ötlete abból a célból, hogy tudósok kutatásaik eredményét könnyebben oszthassák meg egymással. A helyiség meglehetősen eldugott helyen, egy irodákkal teli hosszú folyosó végén található, teljesen olyan, mint akármelyik másik szoba, mégis nagy jelentőséggel bír a modern technika számára.

Bal oldalon: A CERN első nagy részecskegyorsítója, a Szinklociklotron. Ma már nem üzemel, de szerencsére még látogatható

Jobb oldalon: ”Ahol a WEB született” – ha már internetről van szó, egy szelfi nem maradhat el

A nap zárásaként pedig abba az előadóterembe jutottunk el, ahol a CERN pár éve bejelentette, hogy megtalálták a Higgs-bozont. Még Peter Higgs professzor székébe is beleülhettünk, ami nagy élmény volt mindnyájunknak.

Mind fáradtan tértünk nyugovóra, de tudtuk, hogy a következő nap is pont ugyanilyen izgalmas lesz.

Az utolsó nap is egy CERN túrával indult, ekkor a határ francia oldalán lévő CMS detektort nézhettük meg, és még a föld alá, magához a gyorsítóhoz is elmehettünk. Itt többet is megtudtunk a hatalmas mennyiségű adat feldolgozásáról és tárolásáról, amit a kísérletek során kezelniük kell az itt dolgozóknak. Sajnos magát a gyorsítót nem volt alkalmunk megtekinteni, mivel jelenleg is működik, és miközben kísérlet folyik benne, tilos a belépés. Itt is ellátogathattunk a detektor irányítóközpontjába, ahonnan mindent vezérelnek.

Bal oldalon: A nagy bejelentés helyszíne – itt hozták nyilvánosságra a Higgs-bozon megtalálását

Jobb oldalon: Az utunk lefelé a közel 100 méter mély alagúthoz, a gyorsító belsejéhez

A látogatásunk végén nagyon sok új élménnyel és új információval tértünk haza. Személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy eljuthattam a világ egyik vezető kutatóintézetébe. Az összes szakmai kérdésemre választ kaptam, és még sok másra is. Sok ”bennfentes” információt is kaptunk, és betekinthettünk az ott dolgozók mindennapjaiba is. Láthattuk, hogy bár a kutatók mindennapjainak része a kemény munka, nem csak erről szól az idő, amit ott töltenek. Alkalmunk nyílt több ottani fizikussal és informatikussal (magyarokkal és külföldiekkel egyaránt) beszélgetni szakmai, és kevésbé szakmai dolgokról is, ami külön nagy élménynek számított számomra. Az itt szerzett tapasztalatok nagy hatással lesznek a jövőmre, mivel segítettek még jobban belelátni a tudományos világ egyik vezető szerkezetének működésébe.

Ezúton is szeretném megköszönni a Templeton Programnak a lehetőséget, hiszen máshogy nem jutottam volna el egy ilyen hihetetlen utazásra.

Beszámoló: Sághy Péter Junior Templeton Fellow

Kapcsolódó Fellow