Látogatás a Genfi CERN-ben egy fellow szemével: Magyar Bálint

Már a repülőtéren lehetett érezni, amikor először találkoztunk és beszélgetésbe elegyedtünk egymással, hogy mindenki nagyon izgatott. Nem is csoda, hiszen nem egy egyszerű utazásra indultunk, hanem a világ egyik központi kutató intézetébe, a CERN-be. Az utazás jó hangulatban telt, és a genfi repülőtér körbejárása után végül megtaláltuk a számunkra megfelelő Y buszt, mely egészen a CERN bejáratáig szállított minket. Megmondom őszintén, hogy az utazás előtt kicsit más (talán naiv) elképzeléseim voltak a kutatóközpontról. Azt hittem, hogy egy nagyon modern, és szigorúan védett komplexumról van szó, melynél a biztonság mindenekelőtt van. Ehhez képest a portánál egy rövid diszkusszió után egyszerűen besétáltunk a CERN, Svájc területén lévő részére, mely első benyomásra egy itthoni egyetemi kampuszra emlékeztetett. A szállásunk a vendégek számára kialakított egyik hotelszárnyban volt. Érdekes volt látni, az egykor talán hétköznapi kommunikációra, manapság vészhívásokra használt telefonfülkéket a szállás szintjein.  

A főépületben található, alapvetően francia étel(különlegesség)eket kínáló étteremben költöttük el vacsoránkat. Talán az egész komplexum ezen része tetszett a legjobban, és elsősorban nem a finom fogások miatt. Az egyes étkezések és délutáni teázások során itt gyűltek össze az emberek. Egyetemi hallgatók, vendég és állandó kutatók, Nobel díjasok és a CERN legendái mind egy asztalhoz ültek, és szabadon osztották meg gondolataikat egymással és nem csak a kutatásaikról, hanem a hétköznapi dolgokról is. Számomra nagyon megindító volt látni ezt a közösséget. Az este folyamán mielőtt még aludni mentünk volna, lehetőségünk nyílt egy görög-norvég-német-arab négyessel pingpongozni, és átélni a nemzetközi társaság varázsát.  

A hétfői nap folyamán számos részét megtekinthettük a kutatóintézetnek, beleértve a gyorsítóberendezések tesztelésére használt üzemet, az elsőként megépített gyorsítót, az egyik reaktor irányítótermét, és két nagyon látványos kiállítást is, melyek interaktívan vittek közelebb minket a CERN-ben folyó kísérletek megértéséhez. Az idegenvezetés első felében két magyar kutató kalauzolt minket. Jó volt látni, érezni, hogy szeretnék minél több emberrel megismertetni az ott folyó kutatásokat, azok jelentőségét, hiszen ez nekik nem csak munka, hanem szenvedély is. A délután folyamán, illetve a keddi napon egy angol úriember, Mick kísért minket, aki szinte mindenről tudott mesélni egy anekdotát. Az egyik valahogy így hangzott:  „Egyik nap odajött hozzám Tim Berners-Lee, akivel egy irodában dolgoztam, és ezt kérdezte: Hé Mick, mit gondolsz az elnevezésről: World Wide Web? Mondtam neki, hogy szerintem okés…” 

Hétfőn este még lehetőségünk volt beutazni Genfbe, ahol a belvárosban sétálgattunk kicsit. A város csendesnek mondható, de a kivilágított épületeivel, illetve a Genfi-tó látványával nagyon szép látványt nyújtott.   

A három nap során rengeteg impulzus ért, és még a hazatérést követő napon is az a bizonyos flow érzés fogott el. Egy dolgot szeretnék kiemelni. Ahogy a beszámoló elején is említettem, már megérkezésünktől kezdve nagyon nyitott szabályokkal, emberekkel, és elvekkel találkoztam. A körbevezetés során bármikor fényképezhettünk, bármiről kérdezhettünk, az irányítószobáktól elkezdve az adatfeldolgozó központokon át a detektorok lábáig, rengeteg helyre betekintést nyerhettünk. Végig azt éreztem, hogy az itt dolgozók szeretnék, hogy a kutatásaik az emberiség, a tudomány javára váljanak, az itt szerzett tudás, és eredmények mindenkihez elérjenek, ezzel is bizonyítva ennek a példátlan nemzetközi összefogásnak a sikerességét.  

Beszámoló: Magyar Bálint Junior Templeton Fellow

Kapcsolódó Fellow
Kapcsolódó csoportfacilitátor
Harkányi Adrienne