LÁTOGATÁS A GENFI CERN-BEN EGY FELLOW SZEMÉVEL: IMRE ALEXANDRA

2016. november 13-15. között azon szerencsések között voltam, akik részt vehettek egy, a Templeton program által szervezett kiránduláson, melynek úticélja a svájci CERN volt. Habár főleg biológiával foglalkozom, mindig is vonzott valamiért a részecskefizika, illetve szerettem volna közelebbről megismerkedni a többi Fellow-val, így izgatottan néztem a következő pár nap elé.   

Az első nap utazással telt, amit egyfajta Networking eseménynek is fel lehetett fogni, mivel mind a repülőn, mind a reptereken érdekes beszélgetések alakultak ki. Például az egyik ilyen eszmecsere a genfi reptértől a CERN-ig történő buszút során történt, amikor is többen megvitattuk az üzleti élet egyes aspektusait, és az ezzel a területtel kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat és gondolatainkat. A szállás elfoglalásakor még időztem kicsit a szobában, és úgy gondoltam, megnézem a kilátást. Az ablakhoz sétálva gyönyörű látvány fogadott: A kivilágított Shiva szobor, mely azt a kozmikus táncot jelképezi, melyet a fizikusok a mai modern technológiákkal igyekeznek leírni. Az utazás eléggé kimerített, így vacsora után viszonylag korán lefeküdtem.  

Balra: Kilátás a CERN Hotel szobájából. Shiva a kozmikus táncos. Jobbra: Csoportkép a Cryogenic Test Facility-ben.

Másnap délelőtt megnéztük a Microcosm kiállítást, ahol videók és animációk segítségével betekintést nyerhettünk a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collidier-LHC) működésébe, és a részecskék változatos világába. Ezután ellátogattunk a Cryogenic Test Facility-be, ahol részletesebb magyarázatot kaptunk a gyorsítóban folyó eseményekről, és a körülményekről, amelyek között a kísérletek zajlanak. A következő állomás az ATLAS detektor irányító központja volt, ahol állatkerti körülmények között tartott (üvegfal mögött dolgozó) fizikusokat figyelhettünk meg munka közben. Itt hangzott el a túra egyik ominózus mondata is. Mellettünk éppen egy virtuális látogatás zajlott angol nyelven. Az előadó minden bizonnyal igyekezett minél jobban érzékeltetni a CERN-ben uralkodó munkamorált és légkört, mivel egyszercsak a következő mondat ütötte meg a fülünket: “PhD students...they have no life!” Páran egyből nevetésben törtünk ki. Az ATLAS detektor bemutatása után megebédeltünk majd folytattuk inspiráló tudományos utazásunkat a Globe felé. A Globe of Science and Innovation egy majdnem gömb alakú épület, melyben egyetlen nagy terem van, ahol látványos kisfilmen és egyéb hanganyagokon keresztül ismerhettük meg a CERN világát. Számomra a kirándulásnak ez a része volt az ahol igazán átérezhettem azt, hogy milyen óriási dolog, hogy egyáltalán ott lehetek. Ezt nagyban elősegítette nyilván az is, hogy a CERN élen jár a tudomány kommunikációban, tehát olyan módon képes közvetíteni a “science feelinget”, ami egyből mélyen megérinti a látogatót.                      

A napnak ennek a részére már kissé elfáradtam a sok élménytől, de még nem pihenhettünk meg, hiszen hátra volt még a Dr. Mick Storr által vezetett túra, mely a CERN első részecskegyorsítójához vezetett. Majd végigsétálhattunk a WEB szülőhelyéül szolgáló folyosón, és bemehettünk abba az előadóba is ahol bejelentették a Higgs-bozon felfedezését.  

Balra: ATLAS Irányító Központ. Jobbra: A CMS detektor életnagyságú képe előtt.   

Este a csoport néhány tagjával elmentünk Genfbe várost nézni. Ez nálam általában úgy szokott kinézni, hogy 5 méterenként megállok és fotózok. Aznap szuperhold is volt, így kivételesen egyedi képek készítésére nyílt lehetőség.  Másnap délelőtt már csak egy napirendi pontunk volt, a már addig oly sokszor emlegetett CMS detektor meglátogatása. Itt életnagyságban csodálhattuk meg a detektor óriási képét, illetve magához a 100 méter mélyen fekvő gyorsítóhoz is lementünk. Közvetlen közelről azonban nem tudtuk megnézni, mivel jelenleg is működik, és ilyenkor a sugárzásveszély miatt tilos a belépés.                          

Ez után nem volt más hátra, mint elhagyni a hotelt és elindulni a reptérre induló buszhoz, amit egy csodálatosan helytelen döntésnek köszönhetően majdnem lekéstem. Mutatványomat egyik kedves Fellow társam egy rövid kioktatással díjazta, mellyel maximálisan egyet is értettem. Kiselőadása csupán aggódását volt hivatott kifejezni, amiért ezúton is hálás vagyok. A repülőúton kifejezetten felhőmentes volt az ég, így fentről gyönyörködhettünk a hófödte Alpok csúcsaiban. Azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy életreszóló élmény volt ez a 3 nap.  

Ezúton is köszönöm a Templeton Programnak, hogy részese lehettem ennek az élménynek!  

Beszámoló: Imre Alexandra Junior Templeton Fellow

Kapcsolódó Fellow
Kapcsolódó csoportfacilitátor
Tagányi Barbara