Kisebb egy porszemnél, mégis ez alkot mindent

Utazás egy részecskecsomag hátán

Régi vágyam volt, hogy eljussak oda, ahol a minden kezdetét kutatják országok, vallások, és érdekek feszülete nélkül. A kutatóbázist már nagyon rég létrehozták (egész pontosan az alapító okiratot 1954. szeptember 29-én írta alá 12 ország; jelenleg 22 tagja van, köztük Magyarország is!) mely egyértelműen az emberiség jövőjének egyik legfontosabb sarokköve, hiszen hogyan érthetnénk, hogy mi történik a jelenben, ha nem tudjuk hogyan és miből indult el minden a múltban… De legalább egy dolgot biztosan tudunk… hogy mi Budapestről indultunk és bepillantást nyertünk egy teljesen új világba. Odafelé sajnos nem sokat láttunk a hófödte Alpokból, csak bíztunk benne, hogy alattunk vannak mi pedig fölötte (fordítva komoly gondot okozott volna), de szerencsére a havas Alpok tézise beigazolódott a visszaúton.

Genf egy nagyon szép város, bár szerintem Svájcban ez általánosságban igaz, kimagasló építészeti érdekességeket nem találunk. (Persze csak azért mert a szép épületek és a gondozott terek, és azok megtartása a lakosság körében is, az etalont képezik arrafelé!) De ezt a várost nem is az építészete miatt tartják számon. Sokkal inkább úgy híresült el mint ”boszorkány-tanya”, ahol fekete lyukakat állítanak elő őrült tudósok. Nos, ez azért nem teljesen igaz, úgyhogy nem kell különösebben megrémülni! …mármint a fekete lyukas rész valamelyest igaz, bár azért jó kiegészítő információként tudni, hogy ebben a pillanatba miközben ezen sorokat is olvassák rengeteg kisebb feketelyuk jön létre majd semmisül meg a másodpercek tört részei alatt. Ezen információ birtokában már nem is tűnik boszorkányságnak a dolog amiért bárkit is meg kéne kövezni. („Bármely kellőképp fejlett technika megkülönböztethetet-len a mágiától." / Arthur C. Clarke /)

Az Y-on buszt, mely a reptérről a CERN-hez visz viszont nem volt egyszerű megtalálni, mivel nem túl sok logikával áldotta meg a sors azon tervezőt, aki a helyet kijelölte a megállónak. Lehet, hogy ez egyfajta kiképzés/felkészítés volt arra ami következett, ugyanis a CERN épületeinek számozása egy újgenerációs rubik kocka nehézségi szintje alapján volt elrendezve a térben. Ez mint utóbb kiderült annak köszönhető, hogy az első épületeknél még egy sima számozás volt az épületekre, szép sorjában az első gyorsító körül. Majd a második gyorsító körül folytatódott… majd az ezt követő… és így tovább a jelen napig. Egyetlen közös a számozásokban a kiinduló pont volt vagyis a CERN ”alapbázisa” - ahová mi is érkeztünk – de ez azt eredményezte hogy az 1-es épület után feltűnt a 32-es majd ez követte a 6-os épület… Tehát egy kisebb labirintus hoztak létre, amit a benne élők olyan természetesen használnak mint ahogy mi kitöltünk egy pohár vizet. Mindenestre valóban igaz, hogy pár nap alatt meg lehet tanulni minimum azokat az épületeket amiket meglátogat az ember nap-mint-nap. Az épületek kívülről nem voltak annyira különlegesek, ahhoz képest hogy olyan országban vannak, ahol a ”Bankok születnek”. Ugyanakkor ez se véletlen hiszen a lényege az épületeknek a funkcionalitás nem pedig a szépség. Az internet egy érdekes kérdés viszont. Bár eddigi utazásaim tapasztalata, hogy nyugaton a FREE WIFI mint kifejezés nem-igazán ismert. (Se Németországban, se Franciaországban, se Olaszországban…) Minden esetre talált mindenki internetet, hogy tudassa a külvilággal hogy épségben megúszta(/megrepülte) a ~10.000 métere magas utazást.  Ami viszont egyből szembetűnő, mikor valaki megérkezik az a Globe.

Balra: Globe kívülről (Farkas Alexandra Templeton Fellow ”szemén keresztül”), Jobbra: Globe ”űrhajó irányító” belseje

Ez egy nyilvános CERN kiállítás mely egész évben ingyenesen látogatható. Amit itt élmény szinten kap a látogató, az szinte leírhatatlan. Mintha az új Star Trek film űrhajós díszletébe csöppennék, ahol minden egészséges tudós/feltaláló/sci-fi rajongó szíve szerint végignyomkodna mindent… ebben az a jó, hogy meg is tehetik a látogatók. Eléggé találó, hogy a Globe-ot azért hívják így mert egy hatalmas nagy gömb, aminek a belsejében található ezen ”díszlet”. Belső tér és a berendezés szintén hű a Globe elnevezéshez minden gömb alakú… és minden interaktív. Szerintem még a Globe körüli zöld területen ciripelő tücskök is interaktívak voltak. 15 percenként pedig az egész gömb átalakul, mint a Galaxys útikalauz stopposokból jól ismert Arany Szív nevezetű, minden formát magáénak tudó űrhajó, egy hatalmas – figyelem geek szavak következnek - háromdimenziós, kiterjesztett valóság, szimulátor per tudományos figyelemfelkeltő előadássá, melyben a CERN működéséről, annak céljairól, és eredményeiről hallhatunk információkat. De nem ám a sablonos tanszékekben hallható verziót halljuk, hanem egy mindenki által emészthető, mégis szakmailag teljesen korrekt fény/hang/látvány trióban kibontakozó akár TED színpad szintű előadást. (Csatolom a videót mert eszméleten még így is!)

Második nap kaptunk egy magyar idegenvezetőt (Veress Gábor személyében) aki mesélt nekünk általánosságban a CERN-ről, hogy mi az a részecskegyorsító, hány verziót találhatunk a telepen, milyen kutatások folynak, kik vesznek részt az egyes kutatásokban, és hogy mit is kutatnak pontosan! Majd megmutatta azt az üzemet, ahol a részecskegyorsító mágneseit szerelik és tesztelik le. Ebéd után egy másik idegenvezetőt kaptunk Mick személyében, aki először még nem is mutatta meg milyen értékes idegenvezetőt kaptunk. (Bár voltak erre utaló jelek mert Gábor is elmondta, hogy nagyon tapasztalt és szinte mindent tud a létesítményről.) Mick azon emberek csoportját erősíti a CERN-en belül akinek ALL-IN beléptető kártyája van. Szerintem még a NASA-hoz is jó az a kártya… - Vajon ki más mutathatta hát meg a legérdekesebb kiállítást mint a CERN-i James Bond.

Balra: Mick mesél az ifjoncoknak (Farkas Alexandra Templeton Fellow ”szemén keresztül”), Jobbra: A CERN első részecskegyorsítója a Synchrocyclotron

Elkalauzolt minket a leges-legelső részecskegyorsítóhoz, és figyelmeztetett a bejáratnál, hogy ez bizony egy időgép és ne lepődjünk meg mivel rendkívül gyorsan 1957-be találhatjuk magunkat. Hát a meglepődésünket nem sikerült kivédenie. Egyszerre voltunk a múltban és a jövőben. (Tökéletes szemléltetése lenne ez az épület egy fordított Schrödinger macskájának kísérlethez melyben mindaddig nem tudjuk, hogy milyen korban járunk míg ki nem lépünk az ajtón és meg nem bizonyosodunk arról hogy múlt vagy jövő-e! ) Az épületben első szembetűnő dolog egy olyan apró dolog volt, mellyel ha eltalálnak garantáltan észreveszed… A szoba méretű részecskegyorsító. A második dolog valóban kisebb volt, de talán ettől függetlenül még szembetűnőbb a sugárveszélyt figyelmeztető tábla. Természetesen nem kellett félni a sugárzás szintje csekély mértékben tér el az alap szinttől, de azért az ember ilyenkor mindig elgondolkodik a menekülő utak felderítéséről! Ekkor még az ”időgép” csak a múltba röpített vissza. Ám mikor Mick látszólag teljes áramtalanságba taszított minket, a sötétből életre kelt a jövő. Az egyik falon egy rövid videó indult el (szintén csatolom a cikkhez) a részecskegyorsító mellett, ami a CERN és ezen komplexum történetét kezdte taglalni. Majd mikor a részecskegyorsító elemeiről és összeszereléseiről kezdett beszélni még mit sem sejtettünk arról ami a következő percekben sokkolt mindenkit. Ahogy a videóban megérkeztek a múltban az építőelemei a gyorsítónak és összeszerelésre került az egész épület éltre kelt akárcsak a Globe, csak még nagyobb élményfaktort adva. A vetítővászon nem más volt mint maga a gyorsító. Mikor az egyes részekről mesélt a videó a sötétben meg is világította a fizikális részecskegyorsítón is! De ha mindez nem lett volna elég az elkészült részecskegyorsító teljes kivilágítása után még azt is meg tudták jeleníteni, hogy hogyan mozognak a részecskék és az egyes alkotórészek a gépen belül működés közben. (Érdekes módon, mikor megláttuk olyan misztikusnak, felfoghatatlannak és érdekesnek találtuk az egész helyet mint azok az emberek akik először beindították…) Ez elképesztően sokkoló volt és szó szerint sugárzó mosollyal hagytuk el az épületet.

Ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen érdekességek fognak várni a CERN mélyén. Mick például elvitt minket abba az előadóba ahol hivatalosan is bejelentették a Higgs-bozon felfedezését, ráadásul leülhettünk arra a székre melyen Mr. Higgs ült a bejelentéskor! De még ez se volt elég!

Én és a kis Higgs-bozon Mr. Higgs ”helyén”

Mick levitt minket egy alagsori részre ami megközelítőleg úgy néz ki mint egy régi általános iskolai folyosó. Mint kiderült ez az egyik első épület amit felhúztak itt. Meg is kérdezte hogy tudjuk-e miért hozott le ide minket. Bár sok válasz elhangzott arra ami a valódi ok volt senki se tippelt volna ebben a formában. Ugyanis itt találta ki a WEB ötletét Tim Berners-Lee. Mick meg is mutatta, hogy melyik iroda volt az övé, és hogy az a plakát ami most kinn van az ajtón már akkor is itt volt mikor Tim a WEB-en dolgozott csak az ajtó másik felén volt… és hogy honnan tudta… Nem más volt az idegenvezetőnk mint az az ember aki egy irodában dolgozott 1989-ben Tim Berners-Lee-vel, és akitől megkérdezte Tim, hogy szerinte hogyan hangzik az, hogy World Wide Web!? Természetesen Mick elmesélte milyen zseniális választ adott ezen történelmi kérdésre… Nemes egyszerűséggel: ”Yeah, fine…” !

Rengeteg impulzus ért minket ezalatt a pár nap alatt. Amikor hazaértünk úgy éreztem olyan dolgot hoztunk magunkkal, olyan dolgokat láttunk, amik elültettek mindannyiunkban egy magot… egy magot ami bármikor kibontakozhat és arra sarkal minket, hogy olyan komplexumokat és kiállításokat hozunk létre, mint amiket itt láttunk. Egy ilyen kiállítás után még az is fizikus akarna lenni, akinek nem erőssége a matematika vagy a fizika, hát mit érhet el olyan embereknél akiknek az ereiben van? Itthon hatalmas probléma a fiatalok körében a motiválatlanság, és hogy fogalmuk sincs mihez akarnak kezdeni az életben. Ha ilyen kiállításokon, és előadásokon vennének részt a magyar fiatalok, akkor garantáltan még több Neumann János-t, Teller Edét vagy éppen Szilárd Leó-t üdvözölhetne ez a világ!

Minden pillanatot élveztem és kicsit azt érzem most, mint amit Széchenyi István érzett mikor elkezdte felhasználni azon impulzusokat amik külföldön érték, mindezt Magyarország korszerűsítésének előresegítéséért! Köszönök minden percet, és ígérem felhasználom!

Beszámoló: Fröhlich Balázs Junior Templeton Fellow

Csatolmányok
Videók
Kapcsolódó mentor
Kapcsolódó Fellow
Kapcsolódó csoportfacilitátor
Göntér Mónika