Ki látott már körzeti iskolát? – A tiszainokai gyerekek is ilyenbe járnak, Cserkeszőlőre
Csoportunk tiszainokai-cserkeszőlői túrája alkalmával ellátogattunk a Cserkeszőlői Petőfi Sándor Általános iskolába is, ahol Molnárné Kis Erika igazgatónő fogadott minket. Beszélgetésünk alkalmával, megismertette velünk az iskola történetét, sajátosságait és azokat a kihívásokat, amivel az iskola szembesül.
Az iskoláról való legfontosabb tudnivaló, hogy egy központi iskola, tehát a térség –iskolákkal nem rendelkező- településeinek diákjait is fogadja. Így járnak az iskolába diákok Szelevényről, Tiszasasról, Nagyrévből és Tiszainokából. A diákok közlekedésének biztosítása érdekében, iskolabusz rendszer működik a Volán segítségével, ami reggel az iskolába, délután, a tanítás végeztével, vissza a településekre szállítja a diákokat.
Az igazgatónő az első öt osztályban kötelezővé tette a napközibe járást, érdemjegyektől függetlenül. Elmondása szerint ezzel az eszközzel hatékonyan lehet felvenni a versenyt a lemorzsolódással és a megbukásokkal szemben. A módszer eredményességét bizonyítja, hogy a megelőző tanévben nem volt olyan diák, akinek évet kellett volna ismételnie.
Az iskola küzd a teremhiánnyal, a beérkező tanulók nagy száma miatt. A teremhiány időleges orvoslását két „konténerteremmel” oldották meg, azonban –magas költségük miatt- ez nem jelenthet hosszú távú megoldást. Szükség lenne az épület bővítésére, ám erre jelenleg nincs forrás.
Az oktatás folyamán igyekeznek minél nagyobb energiát fektetni a tehetséggondozásba, de –az igazgatónő elmondása szerint - a változatos diáksereg és a tanárok leterheltsége nagyban megnehezíti ezt. A tehetséges diákokat szakkörök formájában igyekeznek felkészíteni a tanulmányi versenyekre és a középiskolai felvételire. Sokan tanulnak tovább Szolnokon, Kecskeméten és Szentesen.
Az elmúlt években több diákcsoport részt vehetett a Comenius, a Te is és a Határtalanul programokban, ezzel értékes nyelvgyakorlási, kapcsolatépítési és élményszerzési lehetőséghez jutva. Az intézmény részt vesz a Bozsik programban, aminek keretein belül több futballistájuk is eljutott fővárosi csapatokba, például a Ferencvárosba.
Mikor arról kérdeztük, hogy mi ennek az erőn felüli helytállásnak a forrása, elmosolyodva, a következőket fogalmazta meg: „Sok szó esik mostanában az oktatási rendszer megváltoztatásáról, de a valóságban a legtöbb tanár nem tudja kezelni a mai fiatalságot. Az esélyegyenlőséget pedig hiába hirdetik, nem mindig valósul meg. A kollégáim és én hiszünk abban, hogy mi is tehetünk valamit, kihozhatjuk a helyzetből a jónál is jobbat.” Ajándékba megkaptuk az iskola 50 éves történetéről szóló könyvet is.
Nagyon szépen köszönjük a tartalmas beszélgetést, és további hasonlóan sikeres munkát kívánunk!
Beszámoló: Kliment Dávid Junior Templeton Fellow