Életképek vidékről - Beszélgetés Tiszainoka polgármesterével

Január 6. és 8. között a hétvégémet három csoporttársammal, név szerint Bial Bencével, Csuta Ákossal és Kliment Dáviddal, illetve csoportfacilitátorunkkal, Koskovics Évával töltöttem. A Templeton Program keretein belül egy társadalmi felelősségvállalás témájú projektet valósítottunk meg; az ötletünk az volt, hogy tapasztaljuk meg a vidéki életet, és beszélgetéseken keresztül több szemszögből vizsgáljuk meg a magyar vidék problémáit, gondjait, és hogyan lehetne ezeket orvosolni, a környéket- és általánosságban a hasonló régiókat - fejleszteni. A választás azért esett Tiszainokára, ugyanis a csoportból ketten is (Dávid és jómagam) a budapesti Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium tanulói vagyunk, és iskolánk 1991 óta működteti sátortáborát a településen, ahol nyaranta mintegy kétszáz apáczais megfordul. Ennek köszönhetően mi már eleve kötődtünk a térséghez, így nem okozott túl nagy fejtörést a helyszín kigondolása.

Tiszainoka egy 400 lelket számláló község a Tiszazugban, Jász-Nagykun-Szolnok megye délnyugati részében, a Tisza bal partján fekszik. Polgármestere a függetlenként induló, jelenleg harmadik ciklusát töltő Szendreiné Kiss Erzsébet. A környék legkisebb településén a lakóházakon kívül érdemes megemlíteni a központot, a parkot, a két világháborús emlékművet, a református templomot, a polgármesteri hivatal szép, de felújításra szorult épületét, az idősek otthonát, az egyetlen (igen gyakran zárva tartó) kisboltot, illetve a GyógyGödör nevű fogadót.

Pénteken kettő órakor indultunk autóval a Keleti pályaudvartól, és két óra kellemes beszélgetéssel eltöltött utazást követően meg is érkeztünk Inoka központjába, a polgármesteri hivatalhoz. A polgármesterasszony már várt minket, és a bemutatkozás, illetve néhány csoportkép elkészítése után beinvitált minket az irodájába.

A beszélgetés elején a település rendszerváltás utáni történetét ismerhettük meg nagyvonalakban. Nagyon érdekes volt hallani, milyen nehézségek voltak az önkormányzati rendszer bevezetésekor, mikor a '90-es években még senki nem is tudta igazán, mi is az, hogy polgármester, milyen feladatköre van, egyáltalán, hogyan kéne vezetni minden eddiginél önállóbban nemcsak a települést, hanem egy egész közösséget is.

Ezek után a polgármesterasszony mindennapi teendőiről, és a falu életéről mesélt. Gyakorlatilag ő egy személyben felelős mindenért, ideértve a pénzügyeket, közfoglalkoztatást, rendezvényszervezést, az adminisztrációs feladatok nagy részét, de például az anyakönyvvezetést is. Különleges esküvők szervezését is vállalja, így a párok kérésének megfelelően összeadja őket különleges helyszíneken és módokon, akár egy hajón is a Tiszán. Ez sokat segíthet később a község fellendülésében, különösen, hogy számos hírportálon írtak erről (lásd a cikk végén lévő hivatkozást).

Megtudhattuk, hogy évente közel 50 rendezvény van Inokán, amelyen a település jelentős része nem csak hogy részt vesz, de a szervezésben, lebonyolításban is segít. Ezek közül kiemelendő a falunap, amely népszerűsége 2016-ban rekordot döntött, mikor majdnem 1500 ember (azaz közel négyszer annyian, mint ahányan ott laknak) volt jelen a rendkívül impozáns, augusztusi eseményen - jómagam 50 kilométerről bicikliztem le akkor, de bátran állíthatom, teljes mértékben megérte.

Az anyagi lehetőségek sajnos nagyon korlátozottak, az alapszükségleteket jelentő kiadásokon felül mindent egyéb forrásokból kell az önkormányzatnak fedeznie. Ezen okból Szendreiné Kiss Erzsébet még 2013-ban teljes polgármesteri fizetéséről lemondott a falu javára, amely hatalmas segítséget jelentett. A szinte példa nélküli eset is nagy figyelmet kapott a sajtóban, érdemes elolvasni a cikk végén hivatkozott másik írást is a témáról.

A pénzt azonban megpróbálja a helyi közösség valami egészen mással kompenzálni - lelkesedéssel és elhivatottsággal. A polgármesterasszonynak sok helyi segítője van, akik többnyire az idősebb korosztályból kerülnek ki, de a települést többen is segítik az ország legkülönbözőbb részeiről. Olyan emberek, akiket megragadott a hely varázsa. Ennek a szép tájon kívül a legfőbb oka az a megdöbbentő vendégszeretet, kedvesség, önzetlenség, amelyet sehol máshol nem tapasztaltam még. Még a nyáron mindössze pár óra beszélgetés után hihetetlenül összebarátkoztam jópár emberrel, akikkel folyamatosan tartom a kapcsolatot. Valószínűleg ez a fajta szeretet vonzza vissza a Tiszazugba, ezen belül is Tiszainokára azokat, akik már egyszer is jártak ott.

A település legfőbb nehézségeit a magyar vidéki régiók általános problémái jellemzik: anyagi források hiánya, munkanélküliség, elöregedés. A polgármesterasszony az ambícióiról is nagyon lelkesen, elhivatottan mesélt, melyek között szerepel az esküvőturizmus fellendítése, további önkormányzat általi munkahelyek megteremtése különböző beruházásokon keresztül, illetve a tiszazugi arzénes gyilkosságoknak is emléket állító skanzen kialakítása, illetve további felújítások végzése a helyi intézményeken, mint amilyen a kultúrház. Ezen lépések után bizonyosan nagyobb figyelmet fog kapni a helység, mint eddig.

Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy ha valamikor lehetősége nyílik rá, látogasson el Inokára, és kösse össze kirándulását egy cserkeszőlői fürdőzéssel, tekintse meg a helyi nevezetességeket, a tiszakürti arborétumot, vagy a számos műemlék, templom közül bármelyiket, esetleg vegyen részt egy helyi rendezvényen. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy szívesen fognak ott látni minket. Fogjunk össze, és segítsük együtt a települést, higgyék el, ezzel mindenki csak jól járhat!

A projektről és a további beszélgetésekről több cikk is olvasható:

 

Beszámoló: Botlik Bence Béla Junior Templeton Fellow

Kapcsolódó Fellow